A megbocsátásnak nagyon sok fajtája van, vannak kevésbé fájdalmas dolgok az életünkben és vannak, súlyos sérülések, amiket mások okoztak, anélkül, hogy te ártottál volna neki.

                                                                                             

Most arról szeretnék beszélni, mikor valaki gyermek úgy nő fel, hogy bántalmazzák, hogy nem szeretik, hogy lemondanak róla a szülei...! Az ő kis lelkük már fiatalon, megsérül, míg ezzel szemben egy másik gyermek, aki szerető légkörben nő fel (Hála Istenek) egy egészségesebb lelkületű gyermek lesz. Egyik gyermeknek eltorzulnak a képei önmagáról, a világról, félelmek keríthetik őt fogságba, míg a másik gyermek, kellő önbizalommal rendelkezik, hisz az álmaiban, szereti az életét.

               

                                                                                         

Mikor kikerülnek felnőttként a világba, az egyik még mindig küzd önmagával a félelmeivel azzal, hogy nem elég jó és különböző módon takargatja, a belső nyugtalanságát mikor az úrrá lesz rajta. A másik elkezdi építgetni az álmait, amit gyermekként megálmodott, küzd értük, akkor is ha nem sikerül, nem vádolja magát, hanem megoldást keres az élet hozta nehézségekre és alapjaiban kiegyensúlyozott és boldog. Azok, akik gyermekként rossz körülmények között nőttek fel, azoknak a sebei attól, hogy felnőttek még nem gyógyultak be...mi nem tudjuk begyógyítani csak úgy a sebeket, attól, hogy küzdünk ellenük és megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni magunkból azok még ott titkon marnak. Isten, aki teremtette az embert, Ő tudja igazán a gyógyulás folyamatát. Letudjuk úgy élni az életünket, hogy végig hordozzuk gyermeki sérülésünket, ami kihat az egész életünkre, és ezáltal nem egy teljes boldog életet tudunk magunk mögött. De Istennek Hála letudjuk úgy is élni az életünket, hogy sebeink begyógyulnak, és ami rosszul indult, azt mi jól fejezzük be. Tudunk egy csodálatos életet élni, de kellünk hozzá mi is, kell hogy bátrak legyünk.

Isten elsősorban a megbocsátást mutatja, mint gyógymódot a lelki sebeinkre. Bátorítok mindenkit, hogy Istennel az oldalán nézzen bátran szembe azokkal a dolgokkal, amik gyermekként megsebezték őt, amikkel megbántották őt...legyen a legkisebb dologtól a legnagyobbik. Ez nem könnyű, mert néha inkább menekülünk, mint sem szembe néznénk..néha takargatunk, jó mélyre elássuk, mint ha meg sem történt volna. De attól még azok megtörténtek és a lelkünk gyógyulásért kiált.... Bocsáss meg annak, aki igazságtalanul bánt veled, mikor te nem árthattál, hisz gyermek voltál.... Bocsáss meg, ha lemondtak rólad, ha bántottak, ha nem szerettek...Bocsáss meg.

Mikor úgy döntünk megbocsátunk, a lelkünk elindul a gyógyulás irányába....!

Tedd meg ezeket a lépéseket önmagadért, kérd Istent segítsen szembenézni a múltaddal, segítsen megbocsátásban....és engedd el..engedd el örökre!

Ha úgy érzed nincs, aki igazán szeretne és megbecsülne Téged, tudd, hogy Istennek nagyon fontos vagy és különleges, annyira, hogy ha megismered Őt vagy más ismered Őt, a Fiát az egyetlent, adta Érted oda te sebeid gyógyulásáért is, engedd, hogy kárpótoljon Téged, engedd, hogy szüleid helyett, egy tökéletesebb Szülőd lehessen neked, engedj neki, bocsáss meg mindenkinek, aki ellened vétkezett, és add át Neki, a fájdalmadat, sebeidet...hogy Élhess egy Boldog, teljes életet itt.